Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bizonyára manapság sokan tapasztalják, hogy korunk gyermekei valahogy mások, mint mi voltunk annak idején. Már egész pici koruktól kezdve valamilyen megmagyarázhatatlan bölcsesség és magabiztosság sugárzik csillogó tekintetükből. Rendkívül éberek a körülöttük lévő világra, aktív figyelemmel vesznek részt a történésekben. Testük erős, néhány hetes korukban biztonsággal tartják kis fejüket. Ahogy telik az idő, egyre intelligensebbek, és árad belőlük a szeretet az Univerzum minden létezője felé, legyen az kicsi vagy nagy, idős vagy fiatal. Számukra nincs idegen, csak „ismeretlen ismerős”. Sokan idejekorán tudnak írni s olvasni, ismereteik széleskörűek fiatal életkoruk ellenére. Folyamatosan meglepik valami érdekességgel szüleiket, a rokonságot.

Kép
Ám gyakran a tündéri angyal kezelhetetlen kis ördöggé válik, általában akkor, amikor óvodába vagy iskolába, egyszóval valamilyen „rendszerbe” kerülnek. A pedagógusok gyakran hiperaktívnak, agresszívnek, magatartászavarosnak, majd később diszlexiásnak, diszgráfiásnak vagy egyéb mentális zavarosnak titulálják őket. Időnként orvoshoz is kerülnek, aki ha nem elég „felvilágosult” még valamilyen kemikáliával is eltompítja ezen emberi testbe született Indigó - vagy Kristálytudatossággal bíró magas szellemiségű lényeket. Még ennél is rosszabb eset, amikor a tehetetlen, meg nem értettséget érző gyermek tudattalanul valamilyen betegségbe menekül, legyen az autóimmun eredetű sokízületi gyulladás, ekcéma vagy cukorbetegség, így adva a világ tudtára hogy egyáltalán nem érzi jól magát a bőrében.
Igen, Csillaggyermekek ők, akik az emberiség segítségére siettek, mielőtt az végleg elpusztíthatta volna önmagát és gyönyörű világát. Ők tudják, hogy az eddig alkalmazott sémáink már nem használhatók, a félelmekkel és hiányokkal teli élet már nem élhető tovább, a tekintélyelvű, alá- és fölérendeltséget közvetítő szülői attitűd nem célravezető.
De akkor hogyan tovább? Új alapokra, új nézőpontra van szüksége a Föld lakóinak. Megingathatatlan küldetéstudatuk a Föld és a rajta élők felébresztése. E kitűzött cél érdekében képesek tűzön-vízen keresztülmenni. Ha kell, hisztiznek, verekednek, deviánsan viselkednek, ne adj Isten kábítószerhez, alkoholhoz nyúlnak. A feladat adott: rá kell bírni az emberiséget, hogy kimozduljon állóvizéből, a szeretetlenségből, a gyűlöletből, az irigységből, a neheztelésből, egymás eltiprásából, az önmaga iránt táplált bűntudatból és szégyenérzetből.
Az egyéni felelősségvállalás, a tolerancia, a tiszta kommunikáció, a másság elfogadása, a megértés, a türelem és a szeretet. Ezek az erények, melyek a világ alapjait képezik, és amelyek az utóbbi időben kissé elhalványulni látszottak. Ideje újra kitisztítani a képet!
És miért ne történhetne a feladat beteljesítése örömmel, kreatív energiáinkat mozgósítva? Rajtunk, szülőkön múlik, hogy indigó - vagy kristálytudatú gyermekünk melyik utat választja: a rombolást vagy az alkotást. És mi, szülők, melyik utat választjuk? A döntés a miénk, a lehetőségek száma pedig végtelen – csupán nyitott szemmel és nyitott szívvel kell járnunk.
Mert egyre több segítség kínálkozik mind a szülők, mind a gyermekek részére. Az alternatív gyógymódok és természetes terápiás eljárások előtérbe kerülnek, hisz a Csillagszülöttek érzékeny szervezete és lelke nem tűri a „szintetikus mérgeket”, viszont csodálatosan reagál a szelíd gyógymódokra, mint a Bach-virágterápiára, homeopátiára, reflexológiára, gyógynövényekre, szellemi szintű gyógyításra, különféle energiákra, a kineziológiára és még hosszasan sorolhatnám.
Egyéb ősi személyiségelemző, sorselemző, önismereti és világismereti módszerekkel betekinthetünk létünk titkaiba, a kérdések, mint a „Ki vagyok én?”, „Mi a dolgom a világban?” mélyebb értelmet nyernek, életünk rejtett összefüggései feltárulnak. És nem utolsó sorban segítséget kaphatunk önmagunk kibontakoztatására és gyermekeink neveléséhez. Ilyen rendszerek például az asztrológia, a numerológia /vagy más néven számmisztika/, a tarot bölcsessége, az álomfejtés tudománya, a kronobiológiai pszichogenetika, hogy csak néhányat említsek.
Alkalmazott eszközeink valamint hozzáállásunk kulcsfontosságúak az elért eredmény tekintetében. Képzeljék csak el azt az indigó - vagy kristálygyermeket, akinek szülei nincsenek tisztában azzal, hogy kicsoda is valójában szemük fénye. Bár kétségtelenül a legjobbat akarják, mindent megtesznek gyermekükért, még önmagukat is hajlandóak feláldozni, de a gyermek csak nem enged, egyre makacsabbul ellenáll. A szülő önmagát kezdi vádolni, bűntudata van, és telve van a kisebbrendűség és az alkalmatlanság érzésével. Teljesen reményvesztett, már nem tudja, kihez forduljon. Az óvó néni, a tanító néni, a doktor néni mindannyian tehetetlenek. A gyermek és a szülők is boldogtalanok, és szenvednek – egymással, egymástól.
Majd a másik oldalon lássák maguk előtt a ragyogó tekintetű Angyalt, akinek szülei sutba dobták azokat a nevelési eszközöket, amelyet az ő szüleik hagytak rájuk örökül, és vállalták a nehezebb, ám mindenképpen célravezetőbb utat, miszerint hajlandóak új nézőpontba helyezkedni, másképp viszonyulni mind önmagukhoz, mind a környezetükhöz. A felelősségvállalás önnön életükért meghozta a gyermek számára a hőn áhított belső békességet. Ugyanis gyermekeink csak azt szeretnék, hogy lelkünk útját járjuk, minden szenvedéstől, küzdelemtől mentesen, lazán, könnyedén, rugalmasan gondolkodva, felszabadultan, boldogan és nyitottan a változásokra.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.